"Még nem jártam iskolába, de már tudtam olvasni pedagógus nagyapámnak köszönhetően.  Jó érzékkel észrevette, hogy több időt töltök mesekönyvek nézegetésével, lapozgatásával, mint ahogy az ebben a korban szokásos. A délutáni, esti felolvasások magukkal hozták a betűvetés izgalmát, titkokat tártak fel, a sarokba bújás cinkosságát, az elolvasott történetek hőseivel való azonosulást. Nem tudtam, honnan is tudhattam volna, hogy az olvasás élménye meghatározó lesz egész életemre, csak a kaput láttam, ami a világra nyílt. Később édesapám tett róla, hogy a koromnak megfelelő könyvek kerüljenek a kezembe, így alakult ki, hogy este mindig olvastam valamit. Nem volt ebben semmi szokatlan, a család minden tagja olvasott, olyan volt ez, mint a levegővétel, - magától értetődő. Hálás vagyok érte, magam is vittem tovább az intelmet, fiaim életében is meghatározó élmény lett a könyv, az olvasnivaló.

Nem hittem volna, hogy épp a sokra hivatott 21. század lesz az, ami megálljt  parancsol az olvasásnak oly módon, hogy mindenki kezébe adja a mobiltelefont. Nyilvánvalóan nélkülözhetetlen eszköze a mindennapoknak, házhoz viszi az információt, a reklámot, a talmit, de nem az olvasnivalót. Még akkor is, ha hívei vannak a különféle hangos könyveknek, ami jó, de nem pótolja az antikváriumban való böngészést, a könyvvásárlás örömét, a felfedezés a rácsodálkozás élményét az újra, a már régen elfeledettre.

Az olvasás szemérmes, bensőséges, belefelejtkező, tanulságos, minden túlzás nélkül írhatom intim találkozás a szerző és az olvasó között. Életre szóló élmény, útmutatás, okulás, eligazodás a világban, útravaló, és még hosszan sorolhatnám. Nem szaporítom a szót, sokat olvasó emberként jó szívvel mondom, olvasni jó!"