Tisztelt Szerkesztőség!
Kedves Aladár!
Szeretném megosztani a legutóbbi élményeimet veled és az olvasóiddal, ha van rá igény. A hideg teli napok során dédelgetett túra ismét Észak Nyugat Ontarióba vezetett május végen és június elején, az English River –hez (Angol folyóhoz). [Őszintén szólva szép - szép dolog Kanadában horgászni 2 - 3 hetet egy évben.. 12 évesen dobogtatta meg Jack London novellája, a Vadon Szava a szívemet először, de azért a magyar kárászozást tollas úszóval a Székesfehérvár melletti kubik gödrökben nem tudja helyettesíteni az emlékeimből..] Visszatérve Kanadához, tehát szeretném megragadni az alkalmat és bemutatni egy távoli terület nyújtotta lehetőségeket és talán sikerül némileg közelebb hozni azt a magyar olvasókhoz.
Múlt év őszén beszámoltam a Wine Lake (Bor To) adta lehetőségekről. Idén a második alkalommal tértem vissza a Cozy Camp (Kényelmes tábor) nevű horgászatra specializált, modern kabinokból es kempingből álló horgász tanyára ami a folyó közvetlen partján van. Ez a terület nagy vonalakban a Lake Superior- tól (ami az 5 nagy tó nyugati része) es Thunder Bay (Ontario) városától észak nyugatra van. Szeretnék kitérni arra hogy miért is választottam ezt a tanyát a több tucat lehetőség közül? Ennek az oka az volt hogy könnyen elérhető kocsival, de ennek ellenére a távoli hely az ami a horgászat minőségét meghatározza. A tanya 40 kilométerre van egy 1300 lakosú helyiségtől. Vannak csak repülővel elérhető tanyák,ahol az árak borsosabbak; de az nem áll arányban a horgászattal. Ha indián vezető is van a horgász csomagban természetesen az ár csak felfelé megy. 
Én saját magam igyekeztem felfedezni a területet úgy 100 km -es vonalon, mivel vittem magammal a 90 HP motorcsónakomat. A folyó talán a Tiszához hasonlítható, ami a folyása során a maga természetes módján tóvá alakul, majd ismét tovább hömpölyög es egy tó – folyó - tó láncolatot képez az útja során. Ezek a kisebb nagyobb tavak es a folyó maga egy nehezen kiismerhető labirintust alkot, amit jobb megismerni mielőtt valaki belevág. Lehet fogni süllőt, csukát, sügeret és fehér halat . Ez utóbbi némi erős képzelettel a magyar márnára emlékeztető.
A hely ismerete nagyon sokat jelent és ugyanúgy a horgász módszer és a napszak is. A múlt évi túrám nem volt kifejezetten jó. A fogási eredmény nem volt kiugró. Két napig nem a megfelelő csalit használtam és villantóztam süllőre ,kerestem a helyemet. Egy halat fogtam a két nap során. A harmadik napon tapogatós - mártogatós módszerrel apró csalihallal értem el némi sikert. Az idén az első este tapogatva mártogatva apró csali hallal az ólmos horgon több halat fogtam mint a korábbi évben a teljes hét során. A módszer az volt hogy 
a 2 vagy 3 méteres vízben a feneket elérve ólmos horgon kínáltam a csalit közvetlenül a vízfenék felett. Így 2 óra alatt akar 30 süllőt is lehetett fogni az esti órákban.
A közel 30 éves észak amerikai “horgász túrámon” (majdnem 30 éve élek dolgozom itt) megtanultam a legyezés különböző módszereit (száraz vagy nedves légy, súlyozott damil stb.) de ez a módszer számomra is új. Nagyon megszerettem ezt, mert igazán aktív módja a horgászatnak és közvetlen kapcsolatot kíván a hallal. 
Sokszor a kapás szinte a valóság és a képzelődés határán volt - sokkal közelebb a képzelődéshez - de mégis valóságos kapás volt.
Kitérnék pár szóval a horgász ellenőrzésre. Kanadában sokfelé horgásztam (Yukon Területeken, Albertában, Saskatchewanban, Észak Nyugati Területeken és Ontarióban) és mindenütt azt tapasztaltam, hogy komolyan veszik ezt a dolgot! Én naponta kettő süllőt tarthattam meg egy kisebbet és egy nagyobbat. Külön megemlítem, hogy a tulajdonban lévő hal is beleszámít a napi jogosan megtartható zsákmányba (azaz a hűtőben lévő, már kifilézett hal is) még akkor is ha azt valaki az előző nap fogta. Ez kettőnél nem lehetett több.
Zsófia (Zophia) lányom itt lett 5 éves és szinte hagyomány, hogy egy kanadai horgász tanyán ünnepeljük a szüli napját. Az anyukájától Fülöp szigeti, tőlem a magyar háttér - kanadai túrákkal kombinálva talán talán kialakít benne egy egészséges vonzódást a természet, a vízpart, a vízi világ iránt.
Írásom és a mellékelt fotók remélem közelebb hozták ezt a területet a magyar olvasókhoz és talán néhányan el jutnak erre a területre. Információ elérhető a következő címen www.cozycamp.com.
Ősszel ismét elindulok egy túrára, így a Lake Nipigon lesz a folytatása a beszámolómnak...
A szezon elején jó fogást kívánok az otthoni tábornak.
Tóth Zoltán
