Gyékényes újratöltve
Az első nap a botok összerakásáról, a csónak felfújásáról, illetve a helykeresésről szólt. Tamással megbeszéltünk egy stratégiát, ami alapján haladni akartunk. Az első néhány napban egyik etetésünkre apró magokat és bojlit szórtunk. A másik etetésünkre csak bojlit szórtunk. Kíváncsiak voltunk, melyik etetés ad nagyobb halat. (Kápolna László)
Dél-dunai amurhorgászat
Már hiányzott, hogy ezeket a vadvízi torpedókat újra szeretett folyómon cserkésszem be, hiszen több mint négy éve nem horgásztam a Dunán amurokra. A helyválasztásra rengeteg időt szántam. Több mint egy hónapon keresztül jártam a vén folyót, új helyek után kutatva. Komáromtól Bajáig több szimpatikus részt is találtam, de végül a déli Duna-szakaszra esett a választásom. (Jankovich Krisztián)
Pontyok a Mátra lábánál
Minden évben legalább egyszer ellátogatunk a Búzásvölgyi-víztározóra. Nagyon megszerettük ezt a vizet, nemcsak azért, mert jó a halállománya, hanem azért is, mert nagyon szép környezetben tölthetjük el a szabadidőnket. A tó közkedvelt a turisták körében is, hiszen hét és fél kilométer hosszú, erdős részen tudjuk körbesétálni, úgyhogy ilyen célból is lehet idelátogatni. (Ács József)
Markaz
A bíztató jelek miatt a szokásosnál gyorsabban végeztünk az előkészületekkel. Nem akartunk lemaradni a haldömpingről. Peti egy héttel korábban már előetetett és bójázott Geri vezérletével, aki a legnagyobb helyismerettel rendelkezik négyünk közül. Az előkészített pályán így az alapozó etetés is gyorsabban ment, s a Garmin Striker Vivid 9SV segítségével a finom, precíziós műveleteket is lendületünk megtörése nélkül tudtuk végezni. Mi több, a Garmin csúcstechnológiájának köszönhetően már láttuk is: a bójáink körül nagytestű pontyok forgolódnak. A markáns lehűlés és csapadékos idő miatt szikrázott a víz. Aki régóta horgászik már, érzi az ilyet. Vibrált az energia a víztükör felett. (Tapogatók Fishing Team)
A szibériai folyók cárja
Elsődleges célhalunk a szibériai tájmen volt. Ezt a halat az oroszok a „szibériai folyók cárjának” is hívják. Egy igazi királyi ragadozó. Ezenkívül még egy lazacféle, a lenok volt, amit fogni szerettünk volna, és „mellesleg” gyönyörű csukákra is volt esélyünk. Mondhatom azt, hogy a túra sikerrel zárult, hiszen mindegyik halfajból sikerült horogra keríteni szép példányokat. A módszer kizárólag pergetés volt. Wobblerek, körforgó és támolygókanalak voltak a legjobban működő műcsalik. A táj lélegzetelállító volt, nap mint nap megcsodáltuk az érintetlen természetet, a képeslapra való látványt. (Pálfai Gábor)
Több mint versenybeszámoló
Nem titkolhatom, hogy nagyon örültem Bence sikerének, s bár élmény volt gép előtt is szurkolni és végig izgulni a mérlegelést és a végeredmény kialakulásának pillanatait, azért maradt bennem hiányérzet. Aztán, amikor Bencének is beszéltem erről, meg is oldódott a probléma. Bence ugyanis meghívott az Abért-tóra tervezett forgatásukra, ahol én is kedvemre fotózhattam, a versennyel ellentétben, akár egészen testközelből is, és persze annak is megtaláltuk a módját, hogy alaposan átbeszéljük a horgászat részleteit. (Szarka László)
Dilemma
Egyszerűen nem is tudom, hogy melyik halfajt, melyik módszert válasszam, de rendhagyóan úgy döntök, hogy ebbe az előttem lévő két hétvégébe beleszorítom a csukapergetést a tározón, majd némi balinozás a folyó alsó szakaszán, felváltva vertikális harcsapergetéssel. Még meg lehetne fűszerezni az esti fényváltásokat süllőre gumizással, de ezt inkább a harcsatilalom alatti időszakra korlátozom. Nagy dilemma ez, és félek is attól, hogy mindent is szeretnék, és ez általában azzal végződik, hogy sem ez, sem az a módszer nem hoz átütő sikert. Meglátjuk, mindenesetre a vegyes pálcák és csalik bekerülnek a ladikba, és még sötétben célba veszem a Fűzfás-morotvát egy kis könnyű csukapergetés erejéig. (Oláh Csaba)
A szenvedély nem vész el, csak átalakul!
Erdey Tomi barátom átállt a másik oldalra. Azt nem mondom, hogy a sötét oldalra, mert a horgászaton belül nemigen lehet ezt egyik szegmensre sem ráfogni. A horgászat az horgászat! Mindenesetre amilyen lelkes pergető volt a srác másfél-két évtizede, most ugyanolyan szenvedélyesen bojlizik. A domolykók, balinok és csukák kergetése után mostanában inkább a nagyra nőtt pontyok, amurok fárasztásában leli kedvét. (Jakó László)
+ Zákonyi Botond
22.oldal INVÁZIÓ?
A törpeharcsa átok, előfordul néha, hogy túlszaporodás miatt pusztulni kezd. Mintha a természetnek is lenne lelkiismeretfurdalása, ezért ráküldi a csak törpeharcsát megbetegítő irido vírust, hogy nagy állománysűrűségnél tegye a dolgát! Mindez csak átmeneti, a törpeharcsa él és sajnos élni fog vizeinkben, szerintem nincs más ellenszere, mint a ragadozóhal-állomány növelése.
70. oldal FECSKEVÁRTÁN
Egyenlőre a süllőké a tanúhegyek alja, még napszállta előtt fogunk négy formásat, nem tudok betelni velük. Kisebb szünet után hamar kapás jelentkezik, aprócska jószág, érzem az ellenállásból. Se harcsa, se sülő, csak garda. Csillagfényes az éjszaka szellő se rezdül, lepaktált a szúnyogokkal. Hol vannak a szeretett fecskéim? Nekik lenne most a dolguk. Elmentek volna köszönés nélkül?