"A sügér az édesvízi halak egyik legagresszívabb ragadozója, jellegzetessége a taréj a hátán. A sügér Magyarországon őshonos halnak számít. A sügér a lassú folyású vizeket szereti.

Előfordulás

A sügér ma már szinte egész Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában megtalálható. Hazánkban őshonos halnak számít, kevés olyan helyet tudunk, ahol nem találkozhatunk vele. Elsősorban a változó vízhozamú kis folyók alsó szakaszának jellemző hala, melyet róla neveztek el sügérzónának, de rendkívül jól alkalmazkodik más környezeti feltételekhez is.

Megjelenés és testfelépítés

A sügér a sügéralakúak rendjének és egyben a sügérfélék családjának egyik neme és egyben a névadója. Tipikus ragadozó hal. Emésztőrendszere egyszerű, ősi jellegű; egy gyomra és egy bélcsatornája van; emésztőnedvei savasak. Csak a ragadozó halaknak van elkülönült gyomruk és bélcsatornájuk. Feje nagy, szája csúcsba nyíló, mindkét állkapcsában apró, ún. sörtefogak ülnek. Hátúszója osztott. A két hátúszó közel van egymáshoz, de nem nő össze a hát közepén. Az első hátúszó jóval hosszabb, mint a második. A farok alatti úszó rövid, a széle lekerekített. Faroknyele hosszú, a farokúszó mélyen bemetszett. Az első hátúszó végén egy nagyon jellemző fekete folt található. Pikkelyei kicsik, de erősen ülnek. Oldalait zöldes-feketés harántsávok díszítik. Főként farokúszójának köszönhetően, hosszabb távon is kitartó, jó úszó, amolyan vizek farkasa. A sügér színe évszakok szerint is változik. Az alapszín zöldessárgától majdnem a feketéig terjed 5-9 sötétebb függőleges csíkkal az oldalán, amik kitűnően elrejtik a nádasban és a vízinövények között. Jellegzetessége a taréj a hátán. Legnagyobb tömege: 3,2 kg, átlagos tömege: 200-300 gramm. Legnagyobb testhossza 50 cm. Élethossza 13 év. Húsa ízletes, kevéssé szálkás, a süllőével vetekszik, bár a nagyobb példányok ritkasága miatt csekélyebb a jelentősége.

Életmód és élőhely

A sügér nem valamennyi faja ragadozó. A család többi neméhez hasonlóan, a sügérek is ivadékgondozók (fészekőrzők) és aljzatválasztók, ikráikat egy kocsonyás füzérben a vízinövényekre, vagy víz alatti tárgyakra rakják. Az ikrák száma több ezer is lehet. Az ikrák ragadnak, a kikelt embriónak nincs ragasztómirigye. A sügérek elsősorban az apró halfajtákban gazdag, álló és lassú folyású vizeket szeretik, mint a tiszta víztározók, bányatavak, csatornák, öblítőcsatornák, a tározótér találkozásnál lévő területek, de jelentős állományai alakulhatnak ki a növényzetben gazdag, iszapos medrű, sekély állóvizekben is. Táplálkozási módjuk megköveteli a jó látási viszonyokat is, ezért a tiszta, átlátszó vizekben érzik a legjobban magukat. Megélnek a gyors folyású folyókban is, ha azok vize nem túl iszapos.

Táplálkozás

A sügér sokféle állatra vadászik. A fiatal egyedek elsősorban puhatestűekkel, apró ízeltlábúakkal táplálkoznak, az idősebbek étlapján főként rovarok és lárváik, szúnyog-, szitakötő-, kérészlárvák szerepelnek. Ha apró halak kerülnek a közelükbe, azokra is rátámadhatnak, de nem vetik meg az ikrákat sem. A sügér a 100 grammos tömeg elérése után nagyon gyors növekedésnek indul, ha azonban a szükséges időszakban nem jut táplálékhoz, elsatnyul, és a 100 grammos testtömeget csak hetedik életévében éri el. A fiatal sügérek rajba tömörülve vadásznak. A vízinövények között elrejtőzve apró halakra, elsősorban kicsiny bodorkára és küszökre lesnek, de gyakran elvegyülnek a kis vörösszárnyú keszegek népes csapatában is. Ha egy kishal óvatlanul megközelíti rejtekhelyüket, a sügérraj utána veti magát, és addig üldözi, míg az a fáradtságtól meg nem adja magát. A sügérek támadáskor leggyakrabban az áldozat farokúszóját harapdálják. Jellemző vonásuk, hogy mindig a farka felől kezdik felfalni zsákmányukat; a kisebb halak viszont gond nélkül csúsznak le akár keresztben is a torkukon. A nagyobb, 0,5–1 kg tömegű példányok rendszerint 20-60 grammos halakra vadásznak. Érdekes, hogy a sügérek kannibálok: gyakran falják fel saját fajtájuk ivadékát és apró példányait.

Szaporodás

A hím sügérek a hatodik és tizenkettedik hónap között érik el az ivarérettséget, bár ekkor még csak 5-8 centiméter hosszúak. A nőstény sügérek csak harmadik évükben készek a szaporodásra, és általában nagyobbak a hímeknél. Az ívás az időjárási viszonyoktól függően márciusban-áprilisban zajlik, a süllő szaporodását megelőzve. A nőstény mintegy 300 000 darab ikrát rak természetes rejtekhelyekre – vízinövények, elsüllyedt ágak, kövek közé-, általában sekély helyekre, ahol a víz gyorsan felmelegszik, de már meghaladta a 10-12 °C-ot. Az ivadék az ikrák megtermékenyítése után egy héttel már ki is kel."