Télidő van, többet olvasgat az ember. Most szakácskönyvet. Pontosabban "halászlé" recept könyvet. Tájegységit. Olvasom és csodálkozom. Csodálkozom, hogy miért kell minden olyan levest amiben hal van halászlének hívni? Jól tudom, vannak ilyenek is. Magam is áhítattal gondolok Fülöp Laci bakonyijára egy csepp citrommal, az almádiak kaprosára vagy Gáal Kata vargányás- tejfelesére. Álom finom halas levesek, vetélkednek a halászlével, de nem azok.
Olvasom a könyvet és szomorkodom. Szomorkodom, mert igen sok recept írja, hogy "beleteszem a halászlé kockát, beleteszem a halászlé sűrítményt". Vajon miért hívják az ilyen könyveket szakácskönyvnek? Talán azért mert a "Zacskós ételek gyűjteménye" cím kevésbé eladható? Félreértések elkerülése végett megjegyzem, nem a zacskós ételek (leves, szaft meg minden ilyesféle) ellen beszélek, biztos szükség van ezekre is. Akár ehető is akad(hat) köztük. Már aki szereti a különböző vegyszer mixeket.., de inkább mindent a maga helyén kellene kezelnünk..
Olvasom a könyvet (Megtalálom közben mindhárom barátom halászlevét, nagy kő esik le szívemről, ezekben nincs kocka.) és elgondolkodom. Miért nem tudjuk mi egyszerűen, természetes módon megőrizni hagyományainkat? Miért csak akkor, és akkor is csak úgy- ahogy, ha hungarikumnak kiáltja ki valamilyen grémium? Nem kellene mindent (nevet, összetételt, eljárást, stb) levédeni ha szélesebb körben éreznénk úgy, hogy adott dolgokon lehet, de teljesen felesleges, (sokszor meg egyenesen káros) a változgattatás. Meggyőződésem, hogy az azért nem olyan túl öreg (200, maximum 300 éves) magyar halpaprikásból halászlévé átlényegült étek megérdemli jó hírnevét, böcsületes "önálló" nevét, egyszerű és épp ezért csodálatos receptjét.
Már nem is olvasom a könyvet, eszembe jut a horgászat minden csínját- binját mesterfokon ismerő Jóapám találós kérdése:
Fiam, hát azt tudod-e, miért van a horgász embernek öt ujja?
Miért is?