Kisgyerek korom óta tudom, hogy a böjt máshavának 21. napján, azaz március 21-én kezdődik a tavasz. Készültem is rá, gondoltam szép tavaszi csuporral köszöntöm a tavaszt, az olvasót. Ráadásul szerda van, többszáz címre is ma szalad ki a hírlevél...
Rég voltam kisgyerek, az idősb ember már alaposabb, igyekszik mindennek utánanézni. Még a tavasznak is. Meg is lepődtem amikor megtudtam, hogy ez évben bizony már előbb beköszöntött a tavasz. Tegnap, március 20-án. Ez bizony így lesz 2047-ig. Akkor ugrik egy napot a naptár, no nem előre, visszafelé, és az évben már 19-én tavasz lesz. Gyorsan megnéztem a nevek napját is. Ez nem változott. Március 21-e van, Benedek napja.
A jó öreg Benedek, akiben megint nem csalódtunk. Benedek aki nem számítgatja a csillagok állását, csak teszi a dolgát.
Tavasz van! Ezzel a mosolygós csuporral köszöntjük az olvasót, köszöntjük a tavaszt és köszöntjük Benedeket, a Benedekeket. S ha vidámságot szeretnénk szívünkbe és vidámságot kívánunk mások lelkébe, ugyan ki máshoz fordulhatnánk mint Weöres Sándorhoz, az ő huncut, vidám, utánozhatatlan Tavaszköszöntőjéhez:
Sándor napján megszakad a tél,
József napján megszűnik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.