Három vitás tényező amely jelentős kihatással van a balatoni horgászatra, a Balaton állapotára. Csónakkikötők: Jelenlegi helyzet jellemzője a fegyverszünet és a várakozás... Stégek: Nem sikerült mérsékelni az utolsó nem kis mértékű áremelést. Karók: Mivel a Balatonon vagyunk ebben is a szokásos helyzet. A jogszabályi előírások és a több évtizedes - hatóságok által is részben eltűrt - gyakorlat ellentmondása. Ez magában hordozza itt is a radikális rendcsinálás bármikori elrendelését. Javaslatunkkal a Balaton indokolt karótlanítása és a hagyományos balatoni horgászmódszerek közti egyensúlyt kívánjuk megteremteni jogszabályi rendezettség mellett. A balatoni természetvédelem feladatában felajánljukl segítségünket és kérünk feladatot a balatoni horgászoknak, mert környezetbarát Balatont csak hatósági módszerekkel egyszerűen nem lehet létrehozni!
Javaslatunk "A balatoni horgászatért, horgászat a Balatonért" jelszavunk jegyében született, amit még februárban küldtük meg a Közép- dunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltségének, ahol már az előzetes szóbeli egyeztetésen is segítő hozzáértéssel fogadták. Jelenlegi jó hír az, hogy "forog a javaslat". Forgatják, értékelik, véleményeztetik azt a vízügyesek...
No, de vegyük sorra, miről is van szó! A hatályos szabályozás szerint csónakrögzítő karókat a vízen kint hagyni tilos. Ez a szabály nem tesz különbséget a nyílt vízen, a nádszélen vagy a nádban letűzött karók között, mindegyiket a horgászat befejezésekor ki kell(ene) vinni a partra. A fenti háromféle karó közül a nyílt vízen kint hagyott és a nádban bent hagyott karókkal kapcsolatban szövetségünk részéről egyértelmű az állásfoglalás. A nyílt vízen kint hagyott karók fokozottan balesetveszélyesek. Ezek eltávolítását támogatjuk. (Eegyes helyeken – kiemelkedően a nyugati medencében – karóerdők találhatók!) Tekintettel arra, hogy a bent nádban horgászni tilos, ott eleve karónak sem szabadna lenni. Ami mégis van az jogszerűtlenül került oda, eltávolítása nem vitatható. Más a helyzet a nádszéli horgászhelyeket jelző csónakrögzítő karókkal. Nagyon sok horgász úgy tudja, hogy ezek használata, pontosabban a horgászat utáni „kint hagyásuk” megengedett, azokat csak a stéggel egyidejűleg ősszel kell a vízből kiszedni. Ezen ismeret azon alapul, hogy a vízirendőrök ezekkel a karókkal – néhány kivételtől eltekintve – nem foglalkoznak, szezon alatt a horgászat utáni vízen-hagyásukat nem teszik szóvá. Ebből a tényből az következne, hogy a nádszéli karókkal kapcsolatban rend és egyetértés van. Sajnálatos módon nem ez a helyzet. Az ezzel kapcsolatos viták tárgya rendszerink összekapcsolódik a foglalt helyek kérdésével.
Sok horgász a „saját karóm az a saját helyem” felfogásból adódóan körömszakadtáig védi más horgászoktól az általa letűzött karóval megjelölt helyet. Cifrázza a vitás esetek számát az a horgásztípus, aki több, esetenként még több nádi helyet kikaróz, és azt mind a sajátjának tudva igyekszik más helyi vagy vendég pecás horgászatát megakadályozni.
A hatályos balatoni horgászrend szerint foglalt hely nincs, kivéve az engedéllyel létesített horgász állásokat (stégeket). Ugyanakkor a nádi pontyozás, pontosabban a nádszélen való horgászatnak hagyománya a Balatoni horgászattal egyidős. A horgászlétszám folyamatos gyarapodásával az időközben jelentősen lecsökkent területű nádfalakon egyre közelebb kerültek egymáshoz a horgászhelyek, ennek arányában megsokasodtak az „én karóm, az én helyem” típusú áldatlan viták. A balatoni nádi (nádfalon történő) horgászat eredményességének alapfeltétele a horgászhely rendszeres, egész éven át tartó gondozása. Ez legfőképpen a folyamatos etetésből áll, de ezenkívül is adódik nem kevés munka. (Téli nádvágás, a vízi hordalékok összegyűjtése és partra szállítása, a kirohadt nádtorzsák kigereblyézése, stb.) Nem csoda, hogy az a horgász aki mindezt elvégzi, nem örül ha az általa gondozott, etetett helyen más fogja a halat? De van igazsága annak a horgásznak is, aki ritkábban jut le a Balatonra és hiába van csónakja, vagy hiába bérel csónakot, mindenütt csak karóval jelzett helyet talál a nádfalon, ahonnan előbb utóbb úgyis elzavarják…
A felsorolt problémák megoldására terjesztjük elő alábbi javaslatunkat, melynek ismertetése előtt két dolgot előrebocsájtunk: 1. Szövetségünk valamennyi balatoni horgász tagegyesületével véleményeztette, megtárgyalta a javaslatot, amely mindenütt döntő többséggel kedvező fogadtatásra talált. 2. Javaslatunkkal szeretnénk egy esetleges későbbi, a jelenlegi „ki a nádból a csónakokkal” akcióhoz hasonló „ki a vízből minden karóval” akciót is megelőzni.
Javaslatunk lényege:
- A stéglétesítési gyakorlathoz hasonlóan a kérelmező horgászoknak a Vízügyi Hatóság engedélyezzen horgászhelyenként két db fa letűző karó használatát a nádfalon, úgy, hogy azokat csak ősszel (a stégekkel egyidejűleg) keljen felszedni.
- Mivel ezen karók elhelyezését a Vízügyi Hatóság engedélyezné, azok - az engedélyezett horgászállásokhoz (stégekhez) hasonlóan – élvezzenek bizonyos mértékű „foglalt hely” státuszt. Ez azt jelentené, hogy a karókhoz a tulajdonosuk távollétében bárki hozzáköthetne és ott horgászhatna, a tulajdonos megjelenésekor viszont köteles lenne a helyet elhagyni.
- A karók fenti módon történő engedélyezése fejében szövetségünk (a megkérdezett balatoni egyesületek egyetértő véleménye alapján) természetes dolognak tartana egy méltányosan megállapított éves díjat..
- A több ezer „karóengedély” kiállításával járó adminisztrációs teher elkerülése végett, az engedélyeket az egyesületek darabszámra igényelnék meg. A további egyszerűsítés végett az egyesületi igényeket szövetségünk gyűjtené össze és azt egyben terjesztené a vízügyi hatóság elé és egy összegben fizetné be mindenki után (az egyesületektől begyűjtött) díjakat.
- A megkapott engedélyek nevesítése az egyesület feladata. Erről nyilvántartást vezetne és az egyes jelölt karós horgászhelyeket a nádfal térképen is bejelölné. (Kaptunk olyan egyesületi javaslatot is, amely szerint akár minden egyes jelölt karó GPS adatait is rögzítenék.) Ezen nyilvántartások a hatósági ellenőrzések számára rendelkezésre állnának.
- A karók megjelölésének többfajta módja lehet. A megbeszélések során döntően olyan igény fogalmazódott meg, hogy a karók egyikén legyen feltüntetve a tulajdonos neve és az állami jegy száma. Több egyesület jelezte, hogy megvalósulás esetén egységes névtáblákról gondoskodik horgászai részére. (Fa karókra gondolunk, ha fémből van, és beleesik a vízbe, az többnyire ott többnyire ott is marad, víz alatti veszélyes akadálynak.)
- Nyilvánvaló, hogy a későbbi viták elkerülése végett célszerű lenne szabályozni azt a nádfal szakaszt ahol az adott egyesületek tagjai a karókat elhelyezhetnék. Ennek legegyszerűbb módja a GPS sarokpontok kijelölése. (Ezek a „használatok” gyakorlatilag hosszú évekkel ezelőtt kialakultak és elfogadottak.)
- Ez a nádszakasz kijelölés egyúttal komoly lehetőséget adna egyfajta „védnökségi” felügyelet gyakorlására. Ennek alapján a szövetségünkhöz tartozó egyesületek vállalják, hogy az un. „Védnökségi” területen rendet tartva csak a részükre engedélyezett karókat helyezik ki. Amennyiben a területen eltérő karók jelennek meg (beleértve a nyíltvízi karókat is) azokat vagy eltávolítják, vagy ha ez számukra akadályokba ütközik azokat a hatóságoknak bejelentik. (Meggondolandó még az is, hogy csak olyan egyesületek igényelhessenek jelölt karót, akik vállalják ezt a „Védnökségi kötelezettséget”. Ezen feltételrendszer kidolgozásában a BBHSZ kész szerepet vállalni.)
- Közös összefogással hathatósabban (rendezettebb körülmények között) lehet fellépni a Balatont elcsúfító, környezetszennyező és balesetveszélyes karózási gyakorlat ellen.
- Megjelenne egy új bevételi forrás az állami oldalon melyet akár a Balaton érdekében lehetne visszaforgatni és amelynek befizetésével - optimális nagyságrend esetén - a horgász is egyet ért. (Aki nem ért egyet vele, az nem igényel jelölt karót, de akkor a horgászat befejeztével fel kell szednie a letűzőket nemcsak a nyílt vízen, a nádfalon is.)
- Továbbra is megnyugtató módon lehet gyakorolni a nádi (nádfalon történő) horgászatot, - Az alkalmi, és vendég horgászok helyzete is jelentősen javulna a rendezett viszonyok között. A vendéghorgászokat kisebb, nagyobb számban fogadó egyesületeink már jelezték, hogy jelölt karókkal létesítenének néhány „fordított jogállású” horgászhelyet, ahol a vendéghorgász élvezne elsőbbséget a helyi, egyesületi horgásszal szemben.
- Megvalósulása esetén erősítené az egyesületi összefogást. Erősítené azokat a horgászokat (nincsenek kevesen), akik szeretik és tisztelik a Balatont, akik óvják a környezetet, akik viták veszekedések nélkül szeretnek, akarnak horgászni. És erősítené a horgászok bizalmát „balatoni” hatóságok felé” mert a pecások többsége igényli a rendezett viszonyokat.