@ levél részlet:„Mellékelem az írást kontraszelekció ügyben..... Lehet, hogy kicsit tudományosra sikerült, de talán aki akarja megérti..Arra már nem tértem ki, hogy ha a kis süllőt kifogjuk és visszadobjuk, annak több, mint a fele úgyis elpusztul... B.M."

Ha a faluból elvitték katonának „a legények elejit” és szegények a háborúban maradtak, akkor a következő generációt az otthonmaradt „gyöngébbje” nemzette.

A természetes vizekben egy-egy halfaj populációja – ha az a populáció elég nagy – és nincsen jelentős változás a környezetben genetikai szempontból stabil. Allélgyakorisága egyik generációról a másikra nem változik. Szakmai nyelven a jelenség leíróiról úgy mondják, hogy Hardy-Weinberg egyensúlyban van. A populáció lassú változását a mutáció, a szelekció, drift (génsodródás) és az immigráció (bevándorlás) idézik elő. Egy nagy természetes tóban ezek közül a mutáció szinte kizárólag természetes okok miatt történik, bár újabban mesterséges – az ember által okozott behatások is szerepet játszanak ebben. A másik három tényezőnek azonban ma igen komoly részben emberi tevékenység az oka. Közülük kiemelten is az ember által kiváltott (kontra)szelekció és a drift az, amit több helyen jelentős populációgenetikai károkat okoz.

A génsodródás elsősorban túlhalászott, erősen csökkent számú populációkban, vagy olyan helyeken következik be, ahol ugyan nagy a populáció, de az ívóhelyek száma valami miatt lecsökken, és csak kevés szülőtől jön létre a következő generáció. Itt a megoldás nyilvánvaló: a túlhalászat megszüntetése és az eltűnt ívóhelyek visszaállítása. Köztes megoldásként szóba jöhetnek olyan mesterséges kihelyezési programok is, amikben biztosított a kellően nagy genetikai sokszínűség. Erről bővebben egy másik írásban legyen szó.

A mesterséges (ember által végzett) szelekciót szolgálják a különféle fogási korlátozások is. Ezek - többek között - lehetnek időbeni, mennyiségi, vagy méretbeni korlátozások.

Az időbeni korlátozások legtöbbször az ívási időszakhoz kötődnek. Célja az, hogy az ívóhelyen általában tömegesen megjelenő, több okból is igen könnyen megfogható anyahalakat megóvja a gátlástalan pusztítástól, és az ívás megzavarásától. Ez teljesen rendben van.

A mennyiségi fogási korlátozás indoka alapvetően két dolog. Az egyik az, hogy amikor „..sok az eszkimó és kevés a fóka” akkor az eszkimók közötti egyenletesebb fogást segítse elő, a másik pedig az, hogy vigyázzon arra, hogy a teljes „fókaállomány” le ne csökkenjen valami nagyon alacsony létszámra. Ez is rendben van így.

A harmadik a méret szerinti korlátozás. Ezzel szokott baj lenni. Teljesen közismert tény, hogy ha egy populációban méret szerinti szelekciót végzünk, akár a gyengén, akár a jól növekedők eltávolításával, akkor a következő generációban megváltozik az allélgyakoriság. Ha ezt több (sok) generáción át végezzük, akkor nagyon komolyan megváltoztathatjuk a populáció genetikai jellemzőit. Amikor egy fogási minimumhatárt állítanak, akkor abból a korosztályból, amelyiknek a jól-növekvő nagyja már eléri ezt a határt, éppen ezeket a jól növőeket fogják ki.. Visszamarad a „selejtje”. Ezek maradnak majd szaporodásra. Szokás azt az érvet felhozni, hogy azért a minimum korlátozás, hogy a kisebbje is szaporodáshoz jusson. Igen, jusson szaporodáshoz lehetőleg minden genotípus. A jól növekedő is, meg a gyöngébbje is. Ha azonban mi sok generáción keresztül a gyöngébbeknek kedvezünk, arányában egyre inkább eltávolítva az erősebbeket, akkor egyszerűen kontraszelektáklunk. Egy olyan tóban, amelyik populációgenetikai szempontból zártnak tekinthető (a Sión például lefelé még csak mehet a süllő, de felfelé elég bajosan) a kontraszelekció az évek hosszú során az állomány genetikai leromlásához vezet.

Ezért azután, ha halgazdálkodási szempontból valamely fogási korlátozást kívánunk alkalmazni, akkor: időbeni korlátozás OK; mennyiségi, pl. darabszám, vagy napi össz. tömeg OK; minimum méret korlátozás KÁROS.

Ezt a problémát fejtik ki megfelelő matematikai apparátussal halászati szempontból pl. Hard (2004), valamint Allendorf & Hard (2009)

IRODALOM

Allendorf, F.W. – Hard, J.J (2009) Human-induced evolution caused by unnatural

selection through harvest of wild animals. PNAS, Vol. 106, suppl. 1: 9987–9994

Hard, J.J. (2004) Evolution of Chinook Salmon Life History Under Size-Selective Harvest. In A. Hendry & S. Stearns (eds.) “Evolution Illuminated”: Salmon and Their Relatives. Oxford University Press, pp:315-337

dr. Bercsényi Miklós