A limnológusok szerint a Balaton vízszintjét nem szabad túl magasan tartani, mert káros az élővilágának. A horgászok szerint túl sok a nádas, nem férnek a vízhez. A helyiek tiltakoznak az új parti építkezések és az ezekkel járó fakivágások, nádirtások miatt, viszont ennek hozadékára, a munkalehetőségre és az adóbevételre szükségük van. Ami az egyik félnek sérelme, a másiknak érdeke. Oláh Miklós, a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kft. Társadalomtudományi Kutatócsoportjának vezetője beszélgetésünk elején leszögezi: nem létezik olyan, ami mindenkinek jó. Csak olyan, hogy minél többeknek. Kidolgozható az optimumhoz vezető út. Munkatársaival évtizedek óta ezen munkálkodnak.
– Induljunk messzebbről – javasolja a szakember. – A balatoni helyi társadalom bonyolult módon rétegzett, rendhagyó mozgása 200 éve kezdődött. A turizmus megjelenése előtt vidéki, rurális térség volt, a tóban állatokat itattak, kendert áztattak, a fagyott jégen nádat vágtak. Kevesen halásztak is. A tihanyi bencéseknek köszönhető az első hivatalos fürdő Arácson, erről 1702-ből származó haszonbérleti szerződés tanúskodik. A villaépítések az 1840-es évek elején kezdődtek, eleinte az egyházi főméltóságok, illetve a világi nemesség képviselői, majd a Pesthez közeli déli és északi parti helyeken a felső polgárság is megjelent, kibontakozott a párhuzamos fürdőhelyi társadalmi élet, főleg miután 1863-ban megindult a déli vasút. Az új lakókkal megérkeztek azok is, akik a nyaralók igényeit szolgálták ki. A XX. század azután különféle okokból – világháborúk, zsidó, majd polgári vagyon államosítása, kitelepítések – újabb társadalmi rétegeket sodort a tó partjára. A régiek és újak nem, illetve csak nagyon kis felületen nőttek össze, de még a régen érkezők és a legújabbak között sem figyelhető meg érdemi integráció. Kettős társadalmi struktúra épült ki, ami máig jellemzi a helyi társadalmat. A Balaton Fejlesztési Tanács programterületéhez tartozó Balaton Kiemelt Üdülőkörzet 180 településén ma 273 ezer állandó lakos él. Ehhez a szezon idején 200 ezer üdülőtulajdonos érkezik, akik évente átlagosan 110 napot töltenek itt, és adót is fizetnek. A belterületi ingatlanok közül mintegy 10 ezernek a tulajdonosa 45 ország polgára. Ezért mondjuk, hogy a Balatonnak nem lakossága, népessége van, hanem különleges, rendhagyó, többrétegű helyi társadalma.
A helyiek szenvednek a nyári szezontól, miközben részesülnek áldásaiból is.
– A Balatonnál több az építészeti, kultúrtörténeti és természeti érték, erre épül a régió turizmusgazdasága. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a vidéki Magyarország átlagánál valamelyest polgárosultabb, urbanizáltabb lett a térség. Gazdagabb az infrastruktúrája is. Ez nyereség a helyieknek, az érdekkonfliktusok azonban megmaradtak. Az itt született gyerekek elmentek tanulni, majd nem jöttek vissza, mivel nem találnak munkát, a jellemzően kívülről betelepülő vállalkozók ugyanis a saját alkalmazottaikat hozták a szezonra. Ez most van változóban. A 2016. évi 1861-es kormányrendelet nyomán 365 milliárd forint közösségi fejlesztési forrás érkezett a térségbe, a fejlesztésekkel és a pandémia által generált hatásokkal párhuzamosan jelentős mértékben megugrottak az ingatlanárak. Ezek és egyéb hatások eddig is folyamatossá tették a lakosságcserét. Az eredeti helyi társadalom utódainak ma már maximum az egyharmada él itt, lehet, hogy már annyi sem. Számításaink szerint 10-11 év alatt például statisztikailag kicserélődik a 11 ezres Balatonalmádi teljes lakossága . Ám ahogy az ország, úgy a Balaton környéki lakosság is fogy és öregszik. A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetével közösen készített népesség-előrejelzés szerint e tendencia mellett 2062-ben 273 ezer helyett már csak 184 ezren fognak itt élni, zömében öregek.
Miért baj, ha idős a part lakossága? Új állandó szolgáltatások, munkahelyek épülhetnek a gondozásukra.
– Tervezési munkáink során hangsúlyosan felvetettük, hogy a Balaton környékén a kiemelkedő környezeti értékek miatt is fejleszthető lenne ez a tevékenység: idősotthonok, házi gondozás, gyógyászat, hospice-központ. Azonban azt is látni kell, hogy a demográfiai előrejelzések szerint a helyi társadalom zöme örül majd, ha saját magán és a közvetlen hozzátartozóin képes lesz segíteni. Tudatos és hatékony beavatkozás szükséges, enélkül nagyon komoly társadalmi, fenntarthatósági problémákkal nézünk szembe, és a sor elején a Balaton térségének szakember-ellátottsága áll.
Összefoglalható, mi jó a tónak?
Az ingadozó vízszint a limnológusok szerint a nádasok genetikai megújulásának jó, az algásodás nem zavarja a vízi élővilágot. Ha viszont a képletbe beletesszük a turizmusgazdasági érdekeket is, akkor az, ha állandóan jó a víz minősége és magas a szintje, valamint, ha a népesség fiatalodik, hiszen szükség lesz azokra, akik a jövőben is működtetik a gazdaságot, vállalatvezetőtől a bölcsődei gondozóig. Ezek a környezeti és társadalmi fenntarthatóság peremfeltételei. Problematikus kérdés a vízszint, főleg a felmelegedés miatt, ami szintén érdekellentéteket szül. Ha beépítik a partot, akkor kivágják a nádast. Ahogy növekszik a turizmus, megjelennek a régiek mellett új gazdasági érdekek is. A Balatonnál nincs olyan szervezet, amelyik egymaga hivatott lenne kezelni ezeket: három megye és 52 önkormányzat osztozik a parti területen, a Balaton vízgyűjtő területéért három vízügyi igazgatóság felel, a területpolitika megvalósításában hat operatív program működik, plusz a Magyar Turisztikai Ügynökség, a Magyar falu program, a Balaton Fejlesztési Tanács, és még nem is soroltuk fel mindet. Mindahány saját érdekkel is.
A sok bába között tehát elveszhet a gyerek.
– A kormány reményeink szerint hamarosan elfogadja a Balaton-koncepciót és stratégiai programot. Felmerül a kérdés, melyik problémára hogyan kell reagálni. Vegyünk egy példát: közös érdeke minden településnek, hogy a mederből kotorják az iszapot. Ezzel mindenki tisztában van. A munkálatokat szolgáló ipari kikötő építésére kijelölték Balatongyörököt, és persze megindult a helyi tiltakozás. Miért itt? A polgármesternek, aki ilyet bevállal, oda a politikai karrierje. Szerencsés volna, ha már a közeljövőben ösztönözni tudná a területpolitika, hogy a közös érdek miatt hozzanak létre a balatoni önkormányzatok szolidaritási pénzügyi alapot, amit ez esetben Györök kapna. Akkor a polgármester azt mondhatja a testületének: ez a miénk, ezzel a pénzzel szabadon rendelkezünk. Mit szóltok hozzá?
Mi a történet vége?
– Hogy nincs semmi, se kotrás, se kikötő, szó sem esik róla, az alga meg visszatérően virágzik a nyugati öbölben, és idén már a déli parton is több helyen.
Vegyünk egy mintát: a Garda-tavat. Ott is ennyire nehéz egyezségre jutni?
– Ott is három régió osztozik a tavon, csakhogy Olaszországban ezeknek a településeknek és régióknak a rendszer működtetésében konkrét érdekeltségük van. Ott egy kávé számláján szerepel az állami, a regionális és a helyi adó összege – elkülönítve. Nálunk megjelenik a számlán a nettó összeg meg az áfa, ez utóbbi megy a központi költségvetésbe, és majd onnan valahogyan leosztják. Megfelelő hatáskörrel és forrással rendelkező területi vagy helyi önkormányzatokra, az érdekeltek szempontjait integrálni képes térségi tanácsra (BFT) lenne nálunk is szükség, mert ha az érdekek kioltják egymást, ha nem történnek meg a szükséges beavatkozások, akkor a közelmúlt történelmi összehasonlításban is hatalmas mértékű forrásfelhasználása ellenére bekövetkezhetnek azok a negatív forgatókönyvek, melyekben az ember által már kontrollálhatatlanok a folyamatok. És erre rámehet a Balaton.