Nem valami nagy szerénységre vall, ha azt mondom, tudom olvasni a recepteket. Jobban hangzik úgy, hogy szeretek recepteket olvasni, mert nagyjából tudom, érzem a végeredményt. Látványban is, ízekben is.(Azért ért már csalódás is…) Recept persze millió van, kacifántosabbnál kacifántosabb. Úgy vagyok velük mint Kata „étkeivel”. Azokat szeretem amelyek ismertek, de mindben van valami apró eltérés a megszokottól, egy kis másság, ami persze magában hordozza az egyediséget. Azt a pluszt, amiért érdemes megfőzni, megsütni, kipróbálni, majd elfogyasztása után jó rá visszagondolni.
Úgy hiszem, hogy hosszú, kacskaringós vándorút végén, pontosabban sok - sok @ levél láncolatán jutott el hozzám az alábbi recept Hideghéthy Csaba barátom jóvoltából. Ismert mindennapi étek, kovászos uborka. Úgy kell csinálni mint ahogy szoktuk, kivéve azt az egyet,hogy …
Kivételesen kipróbálás nélkül közzéteszem a receptet, mert most még lehet öreg krumplit "spájzolni", de nem kell már sokat várni a friss, idei és főleg szabadkerti uborkára sem.
A kapott recept:
"Végy 1 nagy uborkás üveget! Alulra pakolj bele 1 csokor kaprot. Erre 1 sor karikára vágott nyers burgonyát. (Nem tévedés, nem kenyeret! Én öreg krumplit spájzolok be erre a célra. A lé sose penészesedik meg, áttetszően tiszta marad és behűtve a legfinomabb nyári üdítő ital.) Erre pakolom a megmosott, felhasított uborkát, amelyet aznap reggel szedek le, mert csak akkor lesz ropogós.
Tetejére szintén karikára vágott nyers, öreg krumplit rakosgatok. Legfelülre jön még 1 csokor kemény szárú kapor,amely alkalmas arra is, hogy leszorítsa az egész rakományt. Végül leöntöm langyos, sós vízzel (ahány liter víz, annyi evőkanál só), kistányérral letakarom, 3 nap múlva csudát lehet tálalni a családnak. Aki egyszer kipróbálja, az nem bánja meg. Én egy esztergomi ferences atyától tudom a receptet."
Így igaz. Aki egyszer kipróbálja, az nem bánja meg.
<Feltéve: 2010.05.10. Frissítve: 2013.03.30.>