Néhány szó a balatoni stéghelyzetről

A Balaton jelenéért és főként a jövőjéért aggódó emberek megnyugvással figyelik, hogy az embolitikus stég állapotok körében - mint ahogy azt a sokasodó média hírek is mutatják - valami komoly előrelépés elindult. Több helyen - de sajnos még nem mindenütt - megkezdődött az illegális stégek elbontása. Itt mindjárt pontosítok, ez esetben az úgynevezett nyeles stégekről, azaz a partról saját bejárón keresztül elérhető stégekről van szó.

Irgalmatlanul sok az ilyen engedély nélkül létesített víziállás, tehát sok az érintett ember, horgász, vízparti ingatlan tulajdonos. Ebből adódóan nem kicsi  a felhorgadás sem, mondván a  többéves, sőt esetenként a több évtizedes  kialakult helyzetek már bizony szerzett jogként nemesültek. Szó se róla tetszetősen hangzik az ilyen érvelés, csak egy hibája van, az pedig alapvető. A jogelleneséget az idő nem nemesíti joggá. Persze van azért az időnek ebben a kérdésben szerepe, hiszen az eltelt idő elemésztheti a büntethetőséget, de attól  még a szabálytalan bizony szabálytalan marad. Mindez azokra is érvényes igazság akik úgymond nem előidézői voltak a kialakult állapotnak, hanem csak 'úgy csöppentek bele'. azaz amikor  megvették az ingatlant, akkor már ott volt az a stég. (Bizony az ilyen stég lehetőségek, a saját mini Balaton-part akár fel is tornázta a vételárat..)

Jó magyar közmondás szerint 'mindig kettőn áll a vásár'. Ez most sincs másként.  A kialakult áldatlan helyzetért nem csak azok felelősek akik megépítették, megépíttették ezeket a stégeket, hanem bizony a másik oldal is. Azok a szervezetek, hatóságok, testületek, stb.  akik ezt tétlenül nézték, ezért vagy azért nem figyeltek oda, vagy nem tették meg azt ami a feladatuk lett volna. Ez a megállapítás főként  a múltra vonatkozik, de talán most is van némi aktualitása. Ez akkor jut az ember eszébe, amikor olvassa a híreket, hogy itt is, ott is bonttatják, sőt bontják az engedély nélküli stégeket és felmerül, hogy az itt meg  az ott helyett miért nem 'mindenütt'?

Minden egyes  felszámolt engedély nélküli víziállás kicsit segít a Balatonon. Ez jó dolog, ugyanakkor mindent nem old meg. Az, hogy x.y.-nak megszűnik a saját kis balatoni strandja, legyen az ő bánata. Az viszont, hogy nem kevés balatoni horgászcsónak kikötési lehetősége is megszűnik, az bizony újabb gondok forrása. Ezzel megkerülhetetlenül eljutottunk a balatoni horgászat legnagyobb problémájához, a horgász  csónak kikötők áldatlan, elhanyagolt, mindmáig  megnyugtató módon nem rendezett helyzetéhez. Magam - és nem kevesen még mások - változatlan véleménye az, hogy első lényegi lépésként jogszabályi módosításra lenne szükség. Annak deklarálására, hogy egy horgász csónak kikötő nem azonos egy vitorlás, vagy nagy hajós kikötővel. Ennek megfelelően célra szabott paramétereket, létesítési előírásokat igényelne, és nem mellesleg kisebb egyesületek, anyagiakban nem dúskáló önkormányzatok által is előteremthető anyagi ráfordítást. Azért még azt is hozzáteszem, hogy nem ördögtől való megoldás lehetne egy, a balatoni horgászcsónak kikötők álltalános rendbetételét, korszerűsítését, létesítését támogató központi pályázat kiírása. Volt már ilyesmire példa..

 

A fentiek leírására és közzétételére Hanthy Kinga "A Balaton védelmében le kell számolni a stégekkel" című, a Sonline.hu oldalán megjelent írása inspirált, melynek elolvasását jó szívvel ajánlom.
Az írás kapcsán még egy befejező gondolat, de jó a Balatonnak, hogy van Pomogyi Piroska, hogy vannak pomogyi piroskák!