Délmagyar.hu "Kormoráninvázió: Nem lehet a Tiszán halat fogni" - summázták a Csongrádi Sporthorgász Egyesület értekezletén.
„A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve” mondjuk sokszor. Mondjuk, mert igaz. Igaz, mert közmondás.
A hosszú tapasztalaton alapuló igazságtartalom ugyanis a közmondások sava- borsa. Nos, ez a közmondás jut az eszembe egyre többször a kormoránokkal kapcsolatban.
Mert a szerkesztő is olyasféle halas ember.
A halas emberek (horgász, halász és egyéb ’vizet járó’) gondolatai központjában jobbára ugye a hal áll. Jobban mondva állt, mert mára befészkelődött mellé a kormorán és lassacskán csak a kormorán lesz a gondolatokban is a hal helyet. Ugyanúgy mint a valós természetben, ahol a kormoránok megállíthatatlanul szaporodó serege kizabálja a halat vizeinkből. Félreértés ne essék, nem ritkítják a
Sokunk gyermekkorunkban - Homoki Nagy István természetfilmjeiben - találkoztunk először a halászmadár kárókatonával, a kormoránnal. Nagy halfogó tudományát az ember is felhasználta amikor a ’katonára’ nyakgyűrűt tett és ’halásztatta’. Elvolt az ember és a madár itt Európa közepén évszázadokig békésen egymás mellett. Aztán jött a jó szándék, védjük meg a fogyatkozó kormorán állományt. Ami sok helyen tényleg fogyatkozott és sok helyen nem. [Közbevetett gondolat: És még mennyi, hányszor sok ezer fajt kellet/ kellett volna védeni..] Sok jó szándékú ember sok jó szándékkal eredményesen fogott össze a kormoránok jövőjéért, megszületett az általános védelem. kormoránok a halállományt, hanem kizabálják. Melyik vizekből? A halastavakból vagy a természetes vizekből? A legnagyobból mint a Balaton? Vagy az olyan kicsiből mint az S-II ? Nincs szükség pontosításra, ugyanis egyszerű a válasz. Minden olyan vízből amelyikben hal van.
De hogy jön ide a közmondásbeli pokol? Nos ez nem más mint maga a végeredmény. Megerősödött mindenütt az állomány és igen sok helyen (nemcsak nálunk!) jelentősen túl is szaporodott. A dolog természetéből adódóan egy túlszaporodott állomány továbbnövekedése pedig hatványozódó mennyiséget produkáló folyamat. Persze ezt a tényt még mindig nem kell a közmondásbeli pokolhoz hasonlítani, mert amiből sok van, azt ritkítani kell/kellene. Lehetne is okosan, jó szándékú hozzáértéssel nekifogni a gyérítésnek, ha..
Ha a védelem nem európai szintű, uniós jogszabállyal bebetonozott általános védelem lenne.
Ha a …
Ha a …
Ha – ha – ha … nevetünk mi halas emberek kínunkban, mert igen sok víznek kell lefolynia a Dunán, a Tiszán, amíg lehetőség nyílik arra, hogy a túlszaporodott kormorán állományt vissza lehet majd fejleszteni arra a szintre amelyet a természeti környezet saját károsodása nélkül elbír.
Akkor megint csak egyedül a hal jár a horgász, halász vízetjáró ember fejében, és talán addigra mutatóban marad valamicske hal a vizeinkben is.