Amerikai nagyvadjainak nyomában II. rész
A goliath grouper, avagy az atlanti fűrészes sügér
A hajó orrában lévő forgózsámoly alatt acél bottartócső és kevlár zsinóros karabiner biztosította, hogy a brutális erősségű bot a hatalmas orsóval nehogy a tengerben landoljon egy balul sikerült fárasztás eredményeképpen. Már az gyanús volt, hogy a bottestre egy szivacsréteg volt kötözve a nyél után közvetlenül, amit a kapitány készségesen elmagyarázott: kapáskor bizony tízből tíz alkalommal csattan a bot a hajó peremén, és ezt hivatott tompítani a szivacsréteg. Nos, itt már sejtettük, hogy nem gyerekjáték lesz a felszínre húzni egy ilyen óriást. Kapitányunk részletesen elmagyarázta, mi a teendő kapás esetén, és felkészítette Gábort, hogy amit érezni fog, az körülbelül olyan, mintha egy száguldó kamionba akadt volna a horog. Azt is elmondta Gábornak, hogy a legfontosabb dolog, hogy a hal ne tudja az ülésről elemelni őt, mert ha ez sikerül a sügérnek, akkor garantáltan a tengerben végzi cuccostól. Ezért aztán megbeszéltük, hogy kapás esetén én a derekánál fogva teljes súlyommal fogom lefelé tolni, nehogy ez megtörténjen... (Pálfai Gábor)
Bledi 20 pluszosok
Biztosan sokan hallottatok már a Szlovéniában található Bledi-tóról, amely minden túlzás nélkül a pontyhorgászok mekkája. Ez, az álomszép helyen, hegyek ölelésében található, rendkívül tiszta vizű tó igazi kincseket rejteget az ideérkező horgászok számára. Különféle kinézetű pontyok élnek itt, de mindegyik ritkaságnak számít a maga nemében. A tóra leginkább jellemző sötét színezetű, lógó hasú, ráncos bőrű, öreg tükrösök csodálatosan szépek, de ha szerencsénk van, akkor two-tone mintázatút is foghatunk belőlük. Bronzos-barna színezetüknek köszönhetően a tőpontyok is gyönyörűek, de vízfelszínen úszkáló színes koikat és ghost carpokat is láttunk itt. (Jankovich Krisztián)
Magyar arany a pontyfogó junior Eb-n!
A Csehországban rendezett Junior Horgász Európa-bajnokságon magyar siker született! Bertalan Péter Áron és Montvajszki Márk szoros versenyben aranyérmes lett a dán és a belga csapat előtt. Az Európa- bajnokokkal néhány héttel a győzelem után találkoztam, lévén mindketten egyetemisták, és vizsgaidőszak volt... (Zákonyi Botond)
Tömeges elvándorlás
Annak ellenére, hogy a folyón jetskit nem lehet használni, erre is találtak kiskaput a tulajdonosaik, és hajóra vizsgáztatott erőgépeikkel borzolják a mi és a halak idegeit. Persze a környék kikötői és éttermei élvezik ennek a rétegnek a gazdasági hasznát, csak sokan megfeledkeznek arról, hogy bizony az ártalmai hosszútávon nagyban visszafogják a térséget. Ha csak a temérdek elpusztult ivadékra vagy bedöglött ikrára gondolok, már ettől is vérzik a szívem. Telepítésekkel képtelenség pótolni az így elveszített halállományt. A Tisza-tó ebből a szempontból szerencsésebb helyzetben van, mint a fentebbi vagy lentebbi folyószakaszok. Az öblítőcsatornákon keresztül van lehetősége az ívó halaknak és a táplálékot, nyugalmat kereső halaknak elvándorolni az álló vízrészek irányába. Mára ez megdöbbentő módon igazolódni is látszik, hiszen a tározóterekben kerülnek horogvégre kapitális harcsák, óriásira növekedett pontyok és süllők. A magam részéről kifejezetten a folyóvízi pergető horgászatot részesítem előnyben, de eljött nálam is az a pont, amikor azt mondtam, hogy elég ebből a robajból, elég az eszement ringatózásból, és elhagyom a folyót, és a tározón folytatom a nyári horgászataimat. Nagyon sok barátom döntött így, és nem kis meglepetésünkre temérdek élménnyel lettünk gazdagabbak. (Oláh Csaba)
Még él!
Hogy mióta is hallgatjuk keseredetten a Sajóról szóló híreket? Túlságosan régóta. Ha csak egyetlen napig ömlene bele a méreg és a szenny, az is sok lenne! Az ember nem is érti, hogy ez miképpen történhet meg! Nem csupán az, hogy mindenféle nehézfém és ki tudja, mi egyéb ömlik bele! Az a felháborító, hogy senki nem vette a fáradságot, senki nem érezte magát eléggé felelősnek ahhoz, hogy megszüntesse ezt az állapotot! (Jakó László)
Apró trükkök nagy pontyokért 2. rész
Az apró trükkök néha valóban nem nagy változtatások, azonban a végeredmény önmagáért beszél. Egy jól megválasztott horog és annak helyes alkalmazása fluorocarbon előkével kombinálva, illetve a bojlik helyes elhelyezése ezen áttörő sikerhez segített. Megint a számomra nehezen elérhető álomhatár felett... (Nagy Csaba)
Balinok a távolban
Szinte minden horgásznak volt már élménye, amely harsány balinrablásokkal köthető össze. Ezek nagyon sokszor elérhetetlennek látszó távolságban tombolnak, és már bosszantónak mondható szituációkat alakítanak ki. Nekem is több hasonló élményben volt részem, melyek mindegyike picit hasonló, mégis sokban különböző. Esetünkben azért a parti vagy part közeli horgászatra gondolok, hiszen csónakkal ugyan óvatosan, de biztosan lophatjuk a távolságot közöttünk és persze a randalírozó balinok között. Egy pici átmenet a kettő között a vízben gázlós balinozás, amit leginkább a magyar tenger, vagyis a Balaton vizében lehet művelni. Ehhez valóban hajnalban érdemes kelni, és mielőtt a nap felső karimája érintené a horizontot, nekünk már vízben állva kell várnunk az első rablásokat. Ebből azért következik, hogy ez elsősorban a nyári időszakban művelhető műfaj. (Lukácsi Béla)
Kamacnik
Radvánszki Szabolcs színművésszel érkeztünk kora reggel, és már indultunk is be a kanyonba. Tomislav zerge-mozgással szökellt előttünk, úgy kellett kérni, hogy lassítson, mi már az első száz méteren leragadtunk volna. Sok mindent megbeszéltünk előzetesen Tomislavval, de elképzelni sem tudtuk, ilyen csodálatos szurdokba csöppenünk. Azt előre leszögezte, hogy csak szakáll nélküli műlegyes horoggal megengedett a horgászat, és szigorúan C&R. Azt is tudtuk, hogy nem méretre és darabszámra hajtó horgászoknak ajánlott a Kamacnik (mondjuk 30 centi felett is el lehet csípni egyet-egyet), viszont csak vad és őshonos sebes pisztrángok lakják a lapulevelek övezte jéghideg vizét. Nem sokan járnak ide horgászni. A kezelő egyesület inkább meghívásos alapon preferálja a legyezést az együttműködő horgászvezetőkkel (guide-okkal). Nem meglepő. Egy utolsó medvés, vad őshonos pisztrángos, érintetlen gyöngyszem a Kamacnik. (Erdélyi Pupa Balázs)
+ A 66. oldal: „Ponty élet, pontylélektan”
Otthon kiülök a teraszra, töltök egy pohár bort, és eszembe jut az éjszaka, amikor először ültem a nádban négyméteres bambuszbottal, feltolós úszóval. Kastély volt felettem az égbolt, a csillagok a lámpák, függöny az éjszakai pára, ami a tó fölé ereszkedett. A tízórás tapolcai vonattal együtt megjött életem első négykilós pontya, amit rövid harc után beleerőltettem a merítőbe. A 11 órai zárás előtt értem a „deszkabárba”, ahol már csak a törzsgárda tartotta a frontot Kértem egy kört mindenkinek, én is benyomtam egy felest, és arra gondoltam, ennél többet nem kívánhatok... (Zákonyi Botond)