Hol is kezdjük, talán ez volt eddigi életünk legsikeresebb és legboldogabb éve.
Tavaly elhatároztuk, hogy ebben az évben is benevezünk - most már második alkalommal – a MOHOSZ Csónakos Pergető Országos Bajnokságra, amely 2017. évben XV. alkalommal került megrendezésre. Mint később kiderült meg is pecsételte évünket.
Na de tekintsünk vissza hogyan is kerültünk mi egy csónakba. Már jó néhány éve arra a közös elhatározásra jutottunk, hogy nekünk egy csónakban kell versenyeznünk. Először helyi versenyeken indultunk el, rendkívüli szép eredményekkel, aztán jött egy merész gondolat, hogy az eredményeink alapján a profik között is meg kell mérettetnünk magunkat. Mindketten a pergetés szerelmesei vagyunk. Semmivel nem összehasonlítható az az adrenalin löket, ahogy sikerül a ragadozóhalakat a műcsalival horogra csalni. Pláne mindezt versenyzés közben!
Mindketten tudtuk, hogy a profik között csak úgy rúghatunk labdába, ha mérhetetlen sok időt, munkát, energiát mozgósítunk, valamint minden modern kori technikai vívmányt beszerzünk a kényelmes, gyors, eredményes horgászat érdekében. Egy országos bajnokságra való felkészülés nem kis fejtörést jelent, mire minden a helyére kerül! Talán abban rejlett a sikerünk kulcsa, hogy rendkívül jó összhang van közöttünk, nemcsak a csónakban, hanem azon kívül is. A legfontosabb amit kiemelnénk, az az egyes fordulókra a helyes taktika megválasztása volt. A szerencse sajnos nem állt a támogatóink közé, hiszen a rajtszámaink miatt a versenyek megkezdéséhez majdnem mindig az utolsók között tudtunk kihajózni. Rengeteget dolgoztunk. Volt, hogy napokig, sokszor hetekig kint voltunk az adott helyszínen és pásztáztuk a pályát. Kis túlzással, nádszálanként ismertük az adott versenypályát. Tudtuk, hogy a befektetett munkának előbb vagy utóbb meg kell térülnie. Így is lett, az öt forduló alatt kétszer is a dobogón állhattunk.
Rögtön az első fordulóban a Markazi-Víztározón megtapasztalhattuk a győzelem ízét, a dobogó legfelső fokára szólítottak minket! Majd következett Kalocsa, ahol a dunai forduló a nyár legmelegebb időszakára esett. Sajnos ezen a fordulón a balinok mérete megtréfált minket. Az öt gyönyörű példányból amit sikerült a horgunkra csalni és a csónakba emelnünk, mindössze csak kettő bizonyult méretesnek, ami az előkelő 9. helyre volt elég.
Biztosak voltunk abban, hogy ha az első tízbe tudunk mindig pecázni nagy baj nem lehet! Ennek a reményében vágtunk neki a harmadik fordulónak is, amit a Velencei-tavon rendeztek meg. A kotrások vízinövénnyel tarkított területén és a Nagy-tisztáson más- más horgásztechnikákkal kellett a ragadozóhalakat lépre csalnunk. Ismételten az utolsók között hajóztunk ki, (ez már szinte a kabalánkká vált), ami megnehezítette, hogy hol is várjuk a verseny kezdetét jelző kürtöt. Éjszaka kaptunk egy kiadós nyári záport mennydörgéssel, villámlással, komoly mennyiségű esővel és lehűléssel. Törtük a fejünket az időjárás változása hogyan fogja befolyásolni a halak kapó kedvét. Mi a csukára tettünk fel mindent és utólag kiderült, hogy nem is tettük rosszul, jól sikerült a választás. A népes mezőnyből a hatodik helyre sikerült felkapaszkodnunk.
Ha már így belejöttünk a csukázásba gondoltuk, miért ne folytatnánk a negyedik fordulóban, amit Magyarország egyik legszebb környezetében, a gyönyörű Pécsi - tavon rendeztek meg. Egy nagyon jó ragadozóállománnyal rendelkező új helyszínt ismerhettünk meg. Bátran merem állítani, hogy a szívünkbe zártuk, hiszen az eredményhirdetéskor a dobogó harmadik fokára sikerült fellépnünk.
Hatalmas lelkesedéssel és kellő izgalommal vártuk az utolsó tiszai fordulót. Szinte végig vezetve a bajnokságot, olyan előnyre sikerült szert tenni, ami már okot adott annak gondolatnak az eljátszására, hogy magyar bajnokok lehetünk. Ami azért nem kis dolog hiszen az ötfordulós OB bevezetése óta nem nevezett még ilyen sok csapat a bajnokságra (42). Itt is kijutott számunkra a jóból! Nem elég, hogy mindig az utolsók között indulunk, az időjárás se fogadott minket a kegyeibe, mint az idén már oly sokszor. Sajnos az utolsó megmérettetésre nem tudtunk kellőképpen felkészülni rajtunk kívülálló okok miatt. Az utolsó edzésnapra ami egyben az első is volt, az időjárásra való tekintettel pályaváltoztatásra került sor, ami azt eredményezte, hogy az egész évben végigcsinált precíziós munkát - ami jellemzett minket - nem tudtuk elvégezni! A versenyen meg kellett küzdeni minden egyes halért. Három szép sügeret és egy csukát sikerült mérlegelnünk, ami elég volt a fölényünk megtartásához és a célunk eléréséhez.
MAGYAR BAJNOKOK lettünk! Egy álom vált valóra! Minden versenyző álma az, hogy a legjobb lehessen az adott sportágban és a hazáját képviselje egy világversenyen. Hála istennek, ez nekünk most megadatott! Nehéz szavakba önteni azt a mérhetetlen nagy boldogságot, örömet, amit ez a magyar bajnoki cím jelent. Még mindig hatása alatt vagyunk, hiszen egy álmunk vált valóra.
Szeretnénk mindezt tovább álmodni egy nagyon jó világbajnoksági szerepléssel, a XI. Csónakos Pergető Világbajnokságon [Anglia, Rutland Water], Magyarország képviseletében.
