A szerző által átszerkesztett, javított szöveg!
Miért ez az izgalom? Mi a pontos oka annak, hogy a süllő méretkorlátozásáról beszélünk?
Bármilyen korlátozás azért szükséges, mert nem tudunk megálljt parancsolni magunknak. Ha korlátozás, ellenőrzés nélkül hagynánk vizeinket, kettő perc alatt kipucolnák a megélhetési horgászok azokat. Nem is tudom őket kárhoztatni, még ha egyáltalán nem is tetszik a szabad rablás, túl régóta tart azonban, hogy az ország szegény, és ezzel szoros összefüggésben sokan próbálnak mellékesből bevételre szer tenni.
Egyvalami soha nem hangzik el a viták során, és pedig az, hogy a kezelőnek elég pénze kell legyen a feladatai teljesítésére. Ez egy része állami forrásból érkezik, de nem hanyagolható el az a részösszeg sem, amit a jegy-bevételeiből gyűjt. Mivel a balatoni horgász társadalom is meglehetősen heterogén, (nincs rá statisztikám, így csak tippelni tudom) a fő célja a többségnek az, hogy minél több halat vihessen haza. Ha ebben olyan szabályokkal akadályozzuk, amivel nagyon nem ért egyet, netán időt sem hagyunk a friss elképzelések megszokásához, hanem kérdezés nélkül rájuk erőltetjük azokat, könnyen úgy járhat a kezelő, hogy jelentősen lecsökken a bevétele. Outszájderként is biztos vagyok benne, hogy az nem segítene pl. az ellenőrzés hatékonyságának növelésében.
Visszakanyarodva a fő kérdéshez, ha a tavainkat nem a mellékest keresőknek szánjuk, hanem halban gazdag, horgászturizmust vonzó helyszínekké akarjuk változtatni, akkor bizony a lehetőségek és tiltások egészséges egyensúlyát kell létrehozni. Meglehet, ez egy hosszú folyamat, ha egy napon akarnánk megváltani a világot, valószínűleg a fejünket venné a népharag. Vagyis meg kell határozni az elérendő célt, ami nyilván a halbőség, és ezzel összefüggésben az állomány fokozottabb védelme.
Milyen módokon lehet védeni a balatoni süllő állományt?
Lehet tiltani akár évekre a fogásukat/elvitelüket.
Pozitívum: ez különösebb utána számolás nélkül bizonnyal eredményt hoz, vagyis az kánaánt, amit mi itt még sohasem látunk,
negatívum: drasztikus horgászengedély vásárlás csökkenést vonna maga után, a bevételi oldal hiánya miatt nem telne a feladatok finanszírozására.
Lehet emelni az alsó méretkorlátozást.
Pozitívum: több visszaengedett alsó méretkorlátozás alá eső példányból valószínűleg több éri meg az ivarérett kort, és ívásával elősegíti az állomány növekedését,
negatívum: a méret alatti halak elvitele jelenleg nemzeti sport, ennek megnehezítése a magasabb méretkorláttal több elvett engedélyt fog eredményezni; sok energiába fog kerülni az elcsábulni képesek rendszeres ellenőrzése.
Be lehet vezetni a felső méretkorlátot.
Pozitívum: ha sikerül betartatni, a tó idővel egyre híresebb lesz nagy egyedsúlyú süllőiről, egyre többen választják majd horgászcélként, minden szolgáltatás, ami ettől függ, fejlődésnek indulhat,
negatívum: sok energiára lesz szükség, hogy a nagyobb halakat eladásra fogni szándékozókat sikerüljön kiszűrni.
Meg lehet szabni az egy engedéllyel fogható nemes halak éves darabszámát.
Pozitívum: figyelni kezdenek a hal elviteléért horgászók arra, hogy az elképzeléseiknek megfelelő fajú, méretű halakat fogjanak,
negatívum: többször fog visszakerülni a vízbe a sérült, méreten aluli példány, ami növelheti az elhullást. Nem tudom, hogyan lehetne megakadályozni.Az élőhalas, halszeletes készség eszközeit meg lehet határozni, akár több lépésben is. Meg lehet követelni a szakáll nélküli horog használatát, meg lehet szabni a horog minimum méretét, és lehet tiltani a többágú horgokat is. Ezzel párhuzamosan tanulmányokkal, cikkekkel, fogási beszámolókkal kell bombázni az írott, és elektronikus sajtót a kíméletesebb fogási módszerek eredményességét bebizonyítandó.
Pozitívum: megtanulva a kíméletes módszereket, jóval kevesebb sérülést okoznánk a visszaengedett fogásban,
negatívum: ha a horgászok nagyobb részét nem sikerül lassan megtéríteni az új elképzelések támogatására, csökkenni fog a jegybevétel, ami egy ördögi spirál.
Azt kell megérteni szép lassan mindenkinek (ha lehet, inkább jó gyorsan), hogy a kezelő a felhasználók alázatos kiszolgálója, és a horgászat maga: játék! És mint ilyen, nem az elvitt halról szól elsősorban, bár nem kizárva azt, hogy valaki a friss hal gasztronómiai élvezetéért is űzze ezt a sportot, arról szól, hogy élvezzük ki minden percét az időnek, ami megadatik arra, hogy a vízen tölthessük! Fogjunk sok halat, élezzük a lehetőséget, ami az állomány védelméből következik, és igyekezzünk a mainál jobb állapotban hagyni azt az utánunk következő nemzedékre!
Tilalom íváskor, akár fajspecifikus teljes tilalom időnkénti használata évekre előre tervezetten, alsó-, és felső méretkorlát lehetőségek szerinti növelése, a kíméletesebb módszerek elterjesztésének marketingje, az idő előrehaladta, ami alatt kikopnak a régi módszerbe belecsontosodott sporttársak (akiket nem hibáztatni kell, hanem, ha hagyják, tanítani, és megfelelően ellenőrizni), ezek megfelelő kombinációja nyomán érhető majd el, hogy a célhoz közelebb kerüljünk. Monitorozni kell a teljes folyamatot, és apró igazításokat tenni a gyűjtött adatok ismeretében...így lesz egyszer a jelenleginél egészségesebb, nagyobb átlagsúlyú balatoni fogas állományunk.
Mellék kérdésként felmerül a mélyre nyelt horog kérdése. Ha nem hagyjuk, hogy az engedély árának visszafogása legyen az engedély kiváltásának fő szempontja, akkor a kíméletesebb módszerek is könnyebben kerülnek majd elfogadásra. Azt tudomásul kell venni, hogy évtizedek megszokását csak lassan, és vagy drasztikus ellenőrzéssel, büntetéssel, komoly ismeretterjesztéssel lehet megváltoztatni, különben az engedélyekből származó bevétel a hideg vízre sem lesz elég.
A süllő mélyre nyelt horogból, vagy csupán a megfogásból adódó elhullásának elmélete? Nyeletéskor persze sűrűn előfordul, meg kell tanítani a szakikat más módszerrel fogni.
Pergetéskori sérülés? Ugyan már...
Székely Imre "lusta blogger, ügyetlen horgász, egyszerűen gondolkodó"