Egy ideje követem a vitát és érdekesnek találom. Olvastam olyan véleményeket is, amik, úgy érzem, valós tapasztalatok nélkül fogalmazódtak meg. Márpedig tényként kezelni olyas valamit, amit az ember saját maga nem élt meg, csak „mondta Józsi bácsi”, vagy olvasta egy régi könyvben, nem gondolnám, hogy szerencsés.
Valóban elpusztul a süllő mindenképp, ha visszaengedjük? Alább leírok néhány velem történt esetet, utána pedig mindenki döntse el maga, hisz-e a „süllő úgyis elpusztul” mesében, vagy sem.
Kezdem rögtön a legkirívóbbal. Néhány éve éppen egy balatoni mólón horgásztam, és fogtam egy kisebb, 80 deka körüli süllőt. Ebben még nem lenne semmi különös, csakhogy a horgom nem a hal szájában volt, hanem a süllő állkapcsába akasztott bilincsbe akadt bele! Azaz egy ideje (Isten tudja mióta), egy karabinerrel, rajta valamennyi kötéllel élt. Meg kell hagyni, ezen az eseten azért még magam is elcsodálkoztam...
Volt szó a nyeletésről és annak kártékony hatásairól, amit én is abszolút mértékben elítélek. Mielőtt még rászoktam a pergetésre, gyakran horgásztam süllőre kishallal, halszelettel. Az egyik kedvenc módszerem az akadók fölötti úszós peca volt egy bányatavon. Ezen a helyen a halak zöme 70 deka és 2 kiló között mocorgott. Mivel helyben nagyon nehéz volt kishalat fogni, a Dunáról vittem mindig dunai küszöket (ezeknek az átlagmérete körülbelül akkora, mint 3 balatonié összesen). Soha nem nyelettem, nem is nyelethettem, hiszen rögtön ágak közé került volna a horgom. Amint elcuppant az úszó, bevágtam. Nagyjából tízből kilencszer jól akadt a horgom, még akkor is, ha egészen kicsi éppen harminc centis, vagy az alatti süllő volt a tettes. De mi történik akkor, ha mégis mélyre nyeli? Biztosan elpusztul? A múltban fogtam néhány olyan halat, aminek a torkából zsinór lógott ki. Némelyik esetben már egészen réginek tűnt a baleset. A horog többnyire ki sem látszott a torokból, csak a zsinór kandikált ki. Gondolom volt olyan eset, amikor egy sportszerű horgász belevágta a zsinórt, remélve hogy így túléli (és igaza volt!), illetve volt olyan is biztosan, amelyik valahogy megszabadult. A lényeg, hogy köszönték szépen, vígan éltek tovább.
Hasonló eset, bár csukával kapcsolatos, történt velem fordított esetben. Évekkel ezelőtt termetes csukát volt szerencsém horogvégre keríteni, kishallal, drótelőkével. Bármennyire is siettem a bevágással, ez a hal mélyre nyelt. A 8 kiló feletti jószág olyan iramban kapta el a csalit, hogy pillanatok alatt a torkában volt a nagy méretű egyeshorog. Én viszont vissza akartam engedni, semmiféleképpen sem akartam elpusztítani, így hát úgy döntöttem, belevágom a drótelőkét, amennyire közel csak lehet a horoghoz. A halat elengedtem, szépen elúszott. 3 hét múlva kaptam a hírt, hogy pár száz méterrel odébb megfogták, újból kishallal. És köszönte szépen, ereje teljében volt, a horognak pedig addigra nyoma sem volt. Könnyű volt beazonosítani, ugyanis volt a farkán egy jellegzetes sérülés, és centire valamint súlyra is stimmelt, mint amit én mértem (a második elejtő sajnos hazavitte a halat) .
Persze, ez csuka volt, az mindent kibír, gondolhatnánk, de mi újság a süllőkkel?
Az év nagy részében a Dunán horgászom. A kishalas pecát már jó pár éve magam mögött hagytam és szinte kizárólag csak pergetek. Sok szép halhoz volt szerencsém, amiket vissza szoktam engedni. Ennél fogva érik az embert olykor meglepetések. Például, hogy ugyanazzal a hallal többször is találkozik. Igen, még egy akkora vízen is, mint a Duna. Mivel a szebb halakat mindig fotózom, ezért a beazonosításuk is könnyű. Kétszer már több ízben fogtam meg ugyanazt a süllőt, volt köztük két kilóstól kapitálisig mindenféle méret. A legkirívóbb eset egy dunai öbölben történt. Egy nap egy barátommal horgásztam, szép fogast sikerült csónakba emelnie. A 9 kiló körülire tippelt halat néhány fotó után elengedte. Ugyanezen a helyen nem egész egy héttel később ugyanezt a halat megfogtam, amit újfent visszaengedtem. További pár napra rá fogtam egy másik, hasonló méretűt, amit szintén visszaengedtem. Bő egy hét múlva kaptam a hírt, hogy két fiatal srác fogott 1-1 szép süllőt, 9 kilósakat! Mivel lefotózták, kértem az ismerősömet, küldje el a képet, hagy nézzem meg, mert volt egy sanda gyanúm. Persze, ekkor már a kertben kerültek objektív elé a halak, de tökéletesen felismerhető volt mindkét jószág(az egyiknek feltűnő hiba volt a hátúszóján). Tehát még egyszer, az egyiket harmadjára!!!, a másikat másodjára fogták meg. Egyúttal valamelyest igazat kell adnom ebből a sztoriból kiindulva azoknak, akik azt mondják, a visszaengedett hal elpusztul. Való igaz, ha megfogja újra más, és hazaviszi...
Szóba került a nagy mennyiségű süllőfogás utáni pusztulás is. Erre is had mondjak ellenpéldát. Évek óta járok hazai versenyekre és még sosem hallottam a verseny lecsengése utáni napokban pusztulásról, haltetemek észleléséről. Persze, idehaza ez még annyira nem is kellene, hogy feltűnjön, hiszen vannak ugyan halasnak mondható versenyek, mégis messze elmaradnak egyes külföldi vizeken megrendezett derbiktől. Olyanoktól például, mint a Raduta tározó, ahol egy hétvégén 1000 db körüli fogást regisztrálnak a versenyzők, süllőből, természetesen. Erről a vízről annyit érdemes tudni, hogy lehetőség van ellátogatni egy hetes kifejezetten pergető túrára, de halat nem lehet elvinni. Minden süllőt visszaengednek. Persze, ez pergető peca, ahol a mélyre nyelt horog rendkívül ritka, de ezen az oldalon is sokan állították azt, hogy pusztán a stressztől ígyis-úgyis elpusztul a süllő. Első alkalommal, mikor itt jártam, napi 80-100db-os fogásaink voltak (fejenként!). Azon a héten összesen két darab elpusztult süllőt láttam. Mindkettő mélyre nyelt. Az egyik rövid idővel a visszaengedés után, a másik kb. 1 órával később jött fel a felszínre. Kétszer jártam itt, és összesen ennyi horogtól elpusztult halat figyeltem meg, pedig mindkétszer nyáron, kánikulai melegben horgásztam. Beszéltem a tulajjal is, és süllő döglést még ő sem tapasztalt sosem, pedig ha valahol, akkor itt látnak a halak elég horgot...
Németeknél sem a horgászok találták ki a C&R tilalmat, hanem a zöldek, akiknek magáról a pecáról sok fogalmuk nincsen. Észak-Németországba is évek óta járok. A Balti tenger mellett a horgásztatás munka. Egy horgászvezetőnek pedig a munkája alapfeltétele a hal, a biztos kapás. Éppen ezért náluk kikötés, hogy a megfogott halat vissza kell engedni a vendégnek! A német C&R horgászok ezt úgy nevezik, „szelektív elvitel”. Az alsó mérethatár északon eleve magas, így ezt viszonylag könnyen be tudják magyarázni.
Szlovákiában, de a nyugati országok zömében jóval szigorúbb szabályok vannak érvényben, sok éve. Mégsem a haldögökről híresültek el, hanem a jóval jelentősebb halmennyiségről, mint ami nálunk tapasztalható.
Bizonyos országokban alsó-felső méretkorlátozást is bevezettek, és működik. Az ott élő horgászok pedig az évek során látványosan javuló fogási statisztikákról beszélnek. Ezen országok mindegyikében van hal bőven. Biztos, hogy ők csinálják rosszul??? Nálunk meg 5 (!!!) centi méretkorlát emeléstől halmageddont jósolnak a „szakértők”...?
Én azért járok a vízre, mert szeretem ott tölteni az időmet, szenvedélyem a horgászat, és természetesen, szeretem átélni a kapás pillanatát, a halfogás örömét. Ugyan szinte minden halamat visszaengedem, mégsem célom kötelezni senkit sem arra, hogy járjon el hasonlóképp. De akkor miért is kötelezhetnének engem arra, hogy egy jobb napon, miután mondjuk 5 dobásból megfogom a 3 süllőt (ami persze lehet, hogy csak mondjuk 20 centis), pakoljak és hazamenjek? 10 perc levegőzés és pár darab „hús” ? Van, aki tényleg erre vágyik? Van, akinek tényleg csak ennyi a horgászat? Szomorú vagyok, ha így van... Tévedés ne essék, nem vagyok én sem álszent. Tisztában vagyok vele, hogy a halnak ez kevésbé szórakozás, mint nekünk. Sőt, nagy néha magam is eszek halat. De az ember a vadászösztönével együtt születik, nekünk horgászoknak pedig, a vadászokkal szemben megadatik az a lehetőség, hogy a legyőzött vadat élve hagyjuk, szabadon engedjük. Éljünk ezzel a lehetőséggel, és ne essünk át a ló túloldalára! Azt talán egyik tábor sem fogja bánni, ha később gyakrabban koppan a tenyérben pergetőpálca, vagy gyakrabban kúszik fel a karika?
Sztahovits Péter horgász szakíró, pergető válogatott kerettag