2015. január 5.-től új balatoni horgászrend van érvényben. Ezen horgászrend utóbbi években történt módosításai – igen támogatható módon - egyre nagyobb figyelmet szenteltek a süllő védelmének, ez a tendencia most is folytatódott. Az ebbe a körbe tartozó „védelmi” előírásokhoz csatlakozott a kifogható süllőméret öt centivel való növelése is. 30 cm -ről 35 cm -re emelkedett a horgászok által jogszerűen kifogható egyedek mérete. Az elv tehát nem változott – az állami jogszabályi háttér miatt balatoni szinten nem is változhatott -, maradt a méret szerinti szelekció, csak egy kicsivel hosszabb mérőeszközre van szükség. Kérdés, hogy jó-e ez a süllőnek?
A balatoni horgászrend-tervezet ténylegesen széleskörű vitája során témáját tekintve nem jelentettek újdonságot, markáns gyakoriságuk miatt viszont mindenképpen figyelemreméltók azon horgász javaslatok amelyeknek lényege a süllő méretkorlátozásának eltörlése és helyette „az első három amit fogtál, az a tied” gyakorlatának a bevezetése.
Ezen javaslatok forrása nyilvánvalóan a tapasztalat. A süllő bizony kényes teremtmény, ha mélyebben akad a horog, azt nehezen éli túl. Mi a szabály? A kifogott méreten aluli halat kíméletesen meg kell szabadítani a horogtól és továbbra is kíméletesen kell a vízbe visszahelyezni. Akkor is, ha a fárasztás – kiemelés - horogszabadítás – mérés – visszahelyezés procedúrájában a hal elpusztult. (A 2013:CII tv [Hhvtv] végrehajtására kiadott és a 41/2014 (XII.23.) FM rendelettel módosított 133/2013 (XII.29.) VM rendelet 28.§ (8) bek.)
Tény, hogy az így visszahelyezett egyedek jelentős része azonnal, vagy rövidebb-hosszabb idő után elpusztul. Ez a pusztulás nemcsak a kisebb méretű süllőkre jellemző, előfordul sajnos még a nagyobbaknál, a mai 35 cm-es megengedett méretet meghaladó süllőknél is. Erre utal pl. Füstös Gábor közelmúltbeli megjegyzése arra az időszakra vonatkozóan amikor a kifogható süllőméretet megemelték 40 cm-re „a hetvenes évek végén egy ilyen korlátozást már gyorsan visszavontak, mert a kifogott és visszaengedett süllők jelentős része elhullott”. (Fónai Imre „Horgászkánaán lesz-e a Balaton a halászat leállítása után?” SONLINE.hu, 2014. dec.15.)
Természetesen nem minden visszaengedett süllő sorsa a pusztulás. Ennek alátámasztására Szári Zsoltot idézem. „Nem akarok belemenni abba, hogy vannak horgászmódszerek, ahol ez valóban megtörténik, [ ha mélyre nyel a süllő, hiába dobják vissza, elpusztul (szerk.)] ilyen a hosszú előkés apró hármashorgos felfűzött csali, ott valóban mélyre nyel a süllő, míg a hagyományos tirolifás módszernél ha meghúzza a kapásjelzőt, és rövid időn belül bevág a horgász, akkor általában szájszélbe akad a horog. Ez módszerbeli kérdés.” (Zákonyi Botond „Változások a balatoni horgászrendben” , Sikeres Sporthorgász, 2015. január.)
Igen, részben horgászmódszer kérdése is. De vajon a sok ezer süllőhorgász közül hányan vannak olyanok, akik tiszta, céltudatos módszerek alapján horgásznak? Hányan vannak akik tudatosan nyeletnek, mert 'biztos ami biztos'? Mert vannak még pecások, akik annak idején azt olvashatták a 'szaklapokban', hogy ragadozó hal kapása esetén rá kell gyújtani és az első slukk után bevágni, így a biztos... Dívik még a nyitott felkapó karral hátunk mögé tett második, ragadozós készség is. Keszegezés közben valami csak felveszi, csuka, balin, süllő.. És ha közben mélyre nyel, mert pont nem oda figyel a spori?
Summa summarum. Magam részéről azok véleményét osztom, akik a méretkorlátozás elvével való szakítás és „az első három amit fogtál, az a tied” gyakorlatával való azonosulás hívei. Meggyőződésem, hogy ez a jó a süllőnek! Kevesebb az elhullott példány, nagyobb az esély az állomány erősödésére, gyarapodására. Mert – és itt térjünk vissza kimondottan a Balatonra – ebben a csodás (és egyre inkább) horgászvízben a pontyoktól eltérően bizony változatlanul leívik, szaporodik a süllő.
Szerintem, a fentebb és a másik vitaindítóban vázolt új szemlélet és gyakorlat támogatása a balatoni horgászat jövője szempontjából fontos feladatok közé kell, hogy tartozzon. Így lehet nem is olyan távoli cél, hogy a „fél világ” a Balatonra jöjjön süllőt fogni (meg persze pontyot, mert ennek a kilátásai is egyre biztatóbbak!). Szóval valósuljon meg végre - valahára az érdemi balatoni horgászturizmus, a horgászok, a horgász bizniszben érdekeltek és nem utolsó sorban a balatoni térségben élőknek örömére, jobb boldogulására.
dr. Táncsics Aladár, a Bakony- Balaton Horgász Szövetség elnöke, a MOHOSZ Balatoni (munka) Bizottság tagja,
a Balaton Halállományáért Alapítvány kuratóriumi elnöke